“Pénzt vagy életet?” (Kuṟuntokai 292.)

A hősnő barátnője így beszélt: Fürödni ment egyszer egy fénylő arcú lányka és megevett egy víz sodorta zöld gyümölcsöt. E hibájáért cserébe kilencszer kilenc elefántot, s a lány súlyának megfelelő arany nőszobrot kínáltak, ám Naṉṉaṉ nem fogadta el, s egy nő gyilkosa lett. Ó a te anyád, ki olyan, mint ő, hát tűnjön a feneketlen…

Iḷaveḷimāṉ, a fösvény

Rövid történetünk az ókori dél-indiai költő Peruncsittiranárról (Peruñcittiraṉār) szól, aki Velimán (Veḷimāṉ) törzsfő kegyeltje volt és aki ragyogó költeményeiért cserébe gyakorta kapott mesés ajándékokat, amelyek megélhetését biztosították. Mikor azonban Velimán meghalt, a trónörökös Ilavelimán (Iḷaveḷimāṉ) már nem bizonyult ilyen nagylelkűnek és szembement a kor hősi kultúrájának szokásaival: megtagadta az ajándékozást. A csalódott költő továbbállt és…

Igazság, vagy hazugság? (Cuppiramaṇiya Pāratiyār)

Köröttem, mi egy helyben áll, sétál, vagy száll, ti mindnyájan Álmok volnátok csupán? Vagy puszta látomások? Ha tanulok, figyelek, vagy elmélkedek, ezek tárgya Buta illúzió? Bennük értelmet nem látok. Égbolt, szelíd napsugarak, erdős ligetek, talán csak Képzeletem játszik velem? Tán mindez délibáb? Ahogy elmúlt minden, mint egy álom, elment s eltemették, Hát én is csak…

Pāratitācaṉ a gyermekházasságról

Báradidászan (Pāratitācaṉ) (1891-1964) a XX. századi tamil költészet egyik legmeghatározóbb alakja, Puduccsériben (Putuccēri, Pondichéry) élt és alkotott. Költészetében mesterének és példaképének, Báradinak (Pārati) az elveit és filozófiáját követte, így fontosnak tartotta, hogy felszólaljon a korabeli indiai társadalmak igazságtalanságai, a kasztrendszer, a nők elnyomása, a gyermekházasságok stb. ellen. Következő versében érzékletesen mutatja be egy hétéves kislány…

Képeslapok a Cēra király országából (Patiṟṟuppattu 30.)

A tengerpart ragyogó, nagy kikötőiben zafír ékszerként kéklik a nagylevelű lótusz (neytal) és virágfüzérekkel sűrűn borított a cassia fa (ñāḻal).  Árbócfa (puṉṉai) fehérfürtű ágai közt élő kócsag portyázik a zöldellő, hűs holtágak sós vizein. Magányos liget növekszik a homokos tengerparton, sekély kúszónövények szövik keresztül a homokot. Az óceán partján kagylók zörögnek, melyeket a dübörgő, fényes…

Ó, fazekak mestere! (Puṟanāṉūṟu 228.)

Fazekak készítője, fazekak készítője! A mindent beterítő sötétséghez hasonló sűrű füst a széles, nagy egekbe száll kemencédből, ó, hatalmas, ősi város fazekainak készítője, szánalomra méltó vagy! Hát most mi lesz veled? Az ország határain túláradó, hatalmas seregű, költők dicsérte, Cempiyaṉ igazszavú s híres sarja, kinek messzire tündöklő nagysága sugárzó napkorongként tölti be az eget, a…

A mindenség az otthonunk (Puṟanāṉūṟu 192.)

A mindenség az otthonunk és mindenki a rokonunk. Jó dolog vagy gonoszság nem mások miatt ér minket, Sem a szenvedés, sem annak kioltása. Hasonlóképp A halál sem újdonság. Mi nem örvendezünk azt beszélve, Hogy az élet édes, de haragunkban sem mondjuk, hogy Nyomorúságos. Mert bár az ég villámok kíséretében Hideg esőt hoz, ám ahogyan a…