Kívánj jó szerencsét, papagáj leányka!

Hallgasd a papagájt, a hintán dalolót: mi történt akkor, abban az időben? Pirosított ajkak,  fejen selyemkendő, zsidók falujában, hol két liget állott, a sátorban tejet, banánt s mézet láthatsz, de én többet adok néked, papagájom! Kívánj jó szerencsét, hogyha találkoznánk! Kívánj jó szerencsét, papagáj leányom! (Keralai zsidó népdal) āntāḷi pāṭuṃ kiḷiyĕ kĕḷu ānnĕraṃ ĕnt’ ŏru…

Hajnali részegség (Puṟanāṉūṟu 317.)

A győzedelmes lándzsájú férfinek, ki részegen fekszik háza udvarán, ha van nálatok őzbőr, matrac, vagy bármi, adjátok neki sietve! Ő, ki vágyainkat elűzve adakozott nekünk, másoknak, sőt bárkinek, most édes álmát alussza. Vēmpaṟṟūr Kumaraṉār verse. veṉvēl .. .. .. .. .. .. natu muṉṟil kiṭanta peruṅkaḷi yāḷaṟku ataḷuṇ ṭāyiṉum, pāyuṇṭu āyiṉum, yātuṇṭu āyiṉum, koṭumiṉ vallē;…

Menjetek és kövessétek a hősöket! (Puṟanāṉūṟu 93.)

Megérkezve a harcmezőre, ó, hogyan is lehetne téged legyőzni, míg szorosan kötözött királyi dobod mennydörög? Akik ellened vonultak, még az arcvonallal sem tudtak megbírkózni, de szétszéledtek és futás közben mind meghaltak, ó, a gyáva királyok! Ám a Négy Védák erényes tanait követő papok együttérzésük feledve, a fájdalomtól dermedt, halott testeket ölelve, azokat a mező szélén,…

Az öregasszony és a fia (Puṟanāṉūṟu 278.)

Az a szóbeszéd járta, hogy az ellenségtől megrettenve menekült a fia az öregasszonynak, kinek gyenge, aszott karján erek dudorodnak, s kinek hasa ráncos, mint a lótuszlevél. Az asszony így mérgelődött: „Ha valóban hátat fordított a nyüzsgő csatatérnek, biz’ én levágom mellem, mellyel tápláltam őt!”, majd kardot ragadott, s az elesettek hulláit forgatva kereste fiát  a…

Lakodalom a csatatéren (Puṟanāṉūṟu 372.)

A szorosan kötözött taṭāri-dob zokogva zúgott és téged dicsért mindenki, ki eljött, amikor a temérdek ragyogó kard csillogó fénye győzedelmesen felvillámlott, és nyílként záporozó eső hullott nyüzsgő katonai táborod körül, hol engedetlen ellenségeid kiváló földjét tűzhelyként, s a kūviḷam gyümölcseit tűzifaként használva főzték végtelen sorait a reszkető koponyáknak, majd miután vaṉṉi-fa kanállal meddő démonlány megkeverte,…

“Ó, látnokok fia!” (Kuṟuntokai 156.)

Az elcsüggedt hős ezt mondja sürgető társának: Látnokok fia, ó, látnokok fia, ki vörös virágú murukku-fa jó kérgétől megfosztott botodat, s rajta csüngő vizesedényedet tartod, ó, vezeklők eledelén élő látnokok fia! Mondd, íratlan tanokat hirdető szavaid közt az elváltakat egyesíteni képes orvosság is akad? Hát őrültség volna? kaḻaṟiya pāṅkaṟkuk kiḻavaṉ aḻintu kūṟiyatu: pārppaṉa makaṉē pārppaṉa…

Nārāyaṇa dicsőítése (Naṟṟinai: Katavuḷ vāḻttu)

Mióta a tágas földdé változott vöröslő lába, s a tiszta vizű, zúgó kagylójú tenger lett ruhája, az ég lett a teste, a karjai az égtájak, s két szeme a Nap és az élénk sugarú Hold, a mélyén rejtezik azóta ő mindannak, mi mozog, ő, kit a Védák elsejének mondanak, ő, kinek ragyogó harci diszkosza legyőzi…